Hogyan dolgozom?

Szakmai gondolkodásomat alapvetően a pszichoanalitikus szemlélet határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a közös munka során nagy figyelmet fordítok a belső folyamatokra, az érzelmi összefüggésekre, a múltbeli tapasztalatokra és azokra a mintázatokra, amelyek gyakran észrevétlenül, mégis meghatározó módon alakítják a jelenlegi élethelyzeteket és kapcsolatokat. Hiszem, hogy a mélyebb megértés nemcsak felismerést hoz, hanem valódi, tartós változás alapja lehet.

Ugyanakkor fontos számomra a rugalmasság. A terápiás folyamatot mindig az adott emberhez és élethelyzethez igazítom. Amikor ez segíti az előrelépést, a kognitív pszichológia eszköztárából is használok elemeket – például a gondolkodási minták tudatosítását, új nézőpontok kialakítását vagy a mindennapi helyzetekben alkalmazható megküzdési módok erősítését.

Képzett vagyok pszichodrámában, és a módszer egyes elemeit beépítem a munkámba, ha az érzelmek mélyebb átélését, kapcsolati helyzetek jobb megértését vagy belső konfliktusok megjelenítését támogatja. Ezek az eszközök segíthetnek abban, hogy ne csak beszéljünk a nehézségekről, hanem új tapasztalatokat is szerezzünk.

A közös munka kerete mindig biztonságos és elfogadó. Nem ítélkezem, nem adok kész válaszokat, hanem olyan teret kínálok, ahol az ember a saját tempójában tud ránézni önmagára. A munkámat elsősorban a személyes figyelem és a másik ember egyedi története iránti tisztelet motiválja.

A terápiás folyamat hossza változó. Bizonyos élethelyzeti elakadások vagy konkrét problémák esetén már 4–6 alkalom is érezhető előrelépést hozhat: tisztább rálátást, megkönnyebbülést, új megoldási lehetőségeket. Mélyebb, régóta fennálló problémák esetén azonban hosszabb terápiás folyamatra lehet szükség, amely fokozatosan, lépésről lépésre támogatja a változást.

A közös munka célja minden esetben az, hogy jobban érezze magát a saját életében. Hogy fejlődjön az önismerete, jobban felismerje a saját határait és lehetőségeit, és olyan belső erőforrásokat, készségeket alakítson ki, amelyek megtartják és segítik a későbbi élethelyzetekben is. A terápia számomra nemcsak a problémák csökkentéséről szól, hanem arról is, hogy az ember közelebb kerüljön önmagához, és stabilabban, tudatosabban tudjon jelen lenni a saját életében.